Diego Maradona

Csodagyerek

Francisco Cornejo - Maradona első edzője - állítólag az utcán sétálgatva fedezte fel a kis Diegot, aki a barátaival focizott. Bár régóta volt edző, a legenda szerint még soha életében nem látott ekkora tehetséget. De akkor esett le igazán az álla, amikor a kisfiú szüleitől megtudta, hogy még csak mindössze 8 éves.

Cornejo azon nyomban felvette Maradonát az Argentinos Juniors gyerek-csapatába, a “Los Cebollitas”-ba - ami magyarul amúgy nagyon cukin “hagymácskákat” jelent - ahol nem is kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy a kis Diego-ról már úgy beszéljenek, mint csodagyerekről. Szinte magától értetődő módon “a nagyok” is hamar felfigyeltek az ifjú tehetségre, aki amint elérte a megfelelő kort, meg is kapta a feljebb lépés lehetőségét.

A felnőtt csapat

A Cebollitas ifjúsági csapata döbbenetes teljesítményt nyújtva, 140 mérkőzésen maradt veretlen Maradonával, úgyhogy érthető, hogy a nagyobbak is minél hamarabb soraik között szerették volna tudni az új csillagot. Az akkor már 15 éves Diego, 1976-ban került át az Argentinos felnőtt csapatához, Juan Carlos Montes vezetőedző kezei alá, aki annyira tehetségesnek tartotta a kissrácot, hogy mindenképpen szerette volna elérni, hogy Maradonának ne kelljen végiglépkednie a hivatalos ranglétrát, hanem egyből átkerülhessen a felnőttekhez.

„Olyan volt, akár egy rablás, erőszakos rablás, ahol nem maradt más választásom, mint átadnom őt. Úgy éreztem magam, mint az ékszerész, aki kicsiszolt egy gyémántot, tökéletes ékszert készített, az utolsó szegletéig ismeri, de már más fogja viselni, olyasvalaki, aki nem ismeri annyira, vagy nem is érdekli.” - Fakadt ki később visszaemlékezéseiben Francisco Cornejo, Maradona felfedezője és első edzője.

Azonban a “csodás kis” Diego bemutatkozása a felnőtt csapatban nem volt éppen problémamentes, ugyanis az évad rögtön egy ötmérkőzéses eltiltással indult számára. Maradona ugyanis sértődötten beszólt a játékvezetőnek, aki úgy tűnt, hogy nem volt éppen a legmegbocsátóbb kedvében.

Ám amint a fiatal játékos végre visszatérhetett a pályára azonnal elnyerte mindenki rajongását. Diego Maradona 1976. október 20-án mutatkozott be igazán a felnőttek között. A még éppen a 16. születésnapja előtt járó játékos, 7577 néző előtt lépett pályára a Tallers ellen, a Torneo Nacional-on, persze akkor még nem a híres 10-es, hanem a 16-os mezben. Ha az ember megkérdez egy argentint erről a meccsről, az nagy valószínűséggel azt fogja állítani, hogy ő maga is személyesen jelen volt ezen a sporttörténeti jelentőségű mérkőzésen.

Maradona egészen az első félidő végéig a kispadon ült, amikor is végre azzal az instrukcióval engedték játékba, hogy: “Kölyök, csináld azt, amit tudsz!” Ezt követte az a bizonyos híres Cabrera elleni kötény, ami sokak szerint Maradona hivatalos belépője volt a futball Istenei közé. Annak ellenére, hogy a mérkőzés végül 1:0-ás vereséggel végződött, mindenki el volt ájulva Maradona játékstílusától és technikai felkészültségétől. A meccs végén mindenki őt akarta látni, mindenki vele akart beszélni, mégis 5 mérkőzésnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Maradona megszerezhesse élete első klub-gólját. November 14-én tört meg a jég San Lorenzo de Mar del Plata csapata ellen.

Ettől a pillanattól kezdve viszont Maradona lett a védők mumusa, akik sokszor képtelenek voltak vele mit kezdeni, ami aztán addig fajult, hogy sokan inkább nem álltak pályára akkor, amikor Maradona ott volt az ellenfél csapatában, mert nem akarták, hogy bolondot csináljon belőlük. Állítólag képes volt egyszerre többször is egyes egyedül kicselezni a komplett védelmet.

„Ez volt pályafutása legszerethetőbb időszaka, mi pedig a szemtanúi lehettünk mindennek. Még mindig úgy focizott, mintha az utcán lenne, és nem nehezedne rá a profik terhe. Az edzéseken ugyanaz volt a helyzet, mint a meccseken. El sem tudom mondani, mennyi csodát művelt a labdával.” - Emlékezett egyszer erre az időszakra a csapattárs, Humberto Minuti.

És ez a legenda szerint valóban így is történt, hiszen Maradona még mindig előszeretettel rúgta a bőrt az utcában a srácokkal, annak ellenére is, hogy már rég a Primera egyik sztárjának számított. De a szorgalmával amúgy sem volt soha probléma, sőt. Jól mutatja, mennyire szerette a focit, hogy mindig sokkal tovább maradt a pályán, mint a játékostársai. Sokszor egy edzés hivatalos vége után még akár órákig is képes volt tovább gyakorolni és dolgozni a technikáján.. Elhivatottságával és közvetlenségével nem is csoda, hogy hamar a helyi fiatalok példaképévé vált. 

A válogatott

Maradonának mindössze 11 meccsre és két gólra volt szüksége az Argentinos-ban ahhoz, hogy meghívják a nemzeti válogatottba, ahol 1977-ben éppen egy Magyarország elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be. Ám Cesár Menotti szövetségi kapitány mégsem volt elragadtatva tőle annyira, hogy játszassa is a fiatal sztárt.  

„A drukkereknek meg kell érteniük, hogy Maradona akkor lép pályára, amikor én azt úgy érzem, és nem akkor, amikor ők érzik úgy. Ő a legzseniálisabb képviselője országunk futballjának. Ugyanakkor rejt is veszélyeket, ha valaki 17 évesen a haza legtöbbre értékelt labdarúgója, de nem áll még készen erre. Nagy jövő áll még előtte, de nagyon sok múlik azon, hogy mit tesz, és mit fogad meg a tanácsokból.” - magyarázta Menotti arról, miért nem adott lehetőséget Maradonának a játékra.

Annak ellenére, hogy gyakorlatilag törvény tiltotta, hogy Maradona külföldre szerződhessen, mégsem küldték annyiszor játékba, mint amennyiszer mondjuk a sportrajongók azt szerették volna. Ennek az egyik legextrémebb megjelenése az volt, amikor Menotti 25-ös keretébe is csak hosszas huzavona után kerülhetett be, de ott is csak mint a negyedik választási lehetőség. Így fordulhatott elő, hogy Argentína 1978-ban Maradona nélkül nyerte első világbajnokságát.

„Aznap este ott maradtam vacsorára a válogatott edzőpályáján, és amikor este egyedül távoztam, hallottam, hogy valaki sír. A kép, ami elém tárult elég kemény volt. Maradona ült egy fa tövében és bőgött. Mondtam neki, hogy még rengeteg világbajnokságon lép majd pályára. Erre ő azt kérdezte, hogyan mondja el az apjának. Hozzátette, sosem bocsát meg Menottinak.” - Mesélt erről Carlos Ares újságíró. 

Maradona az életrajzában úgy emlékezett, hogy ettől a pillanattól kezdve a harag lett az első számú hajtóereje, ami később azt eredményezte, hogy 20 éves kora előtt már több, mint 100 gólt szerzett, és persze nem is állt meg ott. 1986-ban, amikor Argentína másodjára is világbajnok lett, az mutatja legjobban, hogy mekkora része volt a sikerben Maradonának, hogy őt választották a torna Aranylabdásának. 2000-ben pedig a FIFA szavazásán neki ítélték “Az évszázad labdarúgója” címet is.

Emléke örökké élni fog...

OLVASS TOVÁBB: A 2020-AS MOTOGP GYŐZTESEI